MOZI – Korunkban már sokkal elfogadottabb jelenségnek tekinthetjük a transzneműséget, a „változatos” nemi vonzódást, mint ahogy az, az 1900-as évek elején volt. Utóbbira remek példa a Todd Haynes rendezésében, Cate Blanchett és Rooney Mara főszereplésével megjelent Carol, amiben az ötvenes évek Amerikáját igyekeztek bemutatni egy azonos nemű szerelmespár szemszögéből. Épp ilyen, vagy még súlyosabb témát választott magának Tom Hooper, A dán lány című filmjéhez.

 

Mindenféle szépítés nélkül a filmet kifejezetten arra készítették, hogy díjakat zsebeljen be. Az ilyen produktumoknak megvan az a hátulütője, hogy a kijelölt célközönségen és társadalmi szférán kívül nem igen értékelik a nézők, sőt, vannak helyek ahol egyenesen üldözik az ilyen megjelenéseket. Mint esetünkben Katar, ahol a bemutató vetítést követően a köznépi felháborodás arra sarkalta a helyi kulturális minisztériumot, hogy azonnal távolítsa el a filmet a mozikból.

A nőiesség belülről fakad…

A történet szerint, Koppenhágában 1926-ban járunk, Einar Wegener és Gerda Wegener művészházaspár éli boldog életét, a férfi tájképeket fest, a nő köztiszteletben álló polgárok portréit készíti el. Egy nap a nőnek gyorsan kell befejeznie egy portrét és felkéri férjét, hogy álljon modellt.

Bármennyire is hangzik egy egyszerű, értéktelen motívumnak, a férfiben mégis egy olyan átalakulást indít be, ami mindkettejük életére rányomja pecsétjét. A film az első nővé operált férfi történetét dolgozza fel. A rendező remek munkát végzett a filmmel, a korhű öltözékek, a helyszínek remek hangulatot kölcsönöznek A dán lánynak. A képi világtól egy fikarcnyit sem marad el a kiváló zenei aláfestés, ami Alexandre Desplat keze nyomát viseli.

A mellékkaraktereket eljátszó színészek, a képi és hangi világ megteremti azt az atmoszférát, ahol fullasztó, terhes körülmények között nézhetjük végig, ahogy egy férfi megküzd identitászavaraival. Az egyszerű játéknak induló női maskarába bújás végül teljesen átváltoztatja Einar Wegenert, Lili-vé.

… de ezen kiütött!

Ugyan Alicia Vikander csupán támogatóként van jelen Eddie Radmayne mellett, viszont alakítása egyenesen kimagasló a filmben. A színésznő már több kifejezetten jó alakítással gazdagította a filmipart, többek között az U.N.C.L.E. emberének női főszereplőjeként, vagy épp a kiváló Ex Machina-val.

A Dán Lányban is hozza a tőle megszokott minőséget színészi játékával, jeleneteiben elképesztő hitelességgel adja a férje változásától ugyan rémült, de őt mégis támogató párt. Eddie Redmayne pedig, aki a filmben Einar Wegener és Lili Elbe szerepeit játssza, már rengeteg sikeres produkciót adott ki a kezei közül. Első emlékezetes szereplése az Elizabeth: Az aranykorban volt, viszont számomra a Mindenség Elmélete című filmmel bizonyította be, hogy korunk egyik legkiválóbb karakterszínésze.

A Dán Lányban híhetetlen hiteles módon játssza el a kezdetben kételyekkel küzdő, majd a női létért harcoló férfit, aki végül női testben éli le életét. A vívódás, az átalakulás olyannyira mutatósra sikeredett, hogy minden olyan jelenet alatt, ami egy mérföldkövet jelentett a karakter átalakulásának, szinte hallottam is a Csillagok Háborújából ismert dallamot, amikor Darth Vader megjelenik. Hihetetlen alakítás, eszméletlen átélés. Le a kalappal.

Nyomot hagy…

A dán lány feltétlenül képes nyomot hagyni a nézőjében. Ez egyrészt köszönhető a filmet rendező Tom Hooper-nek, aki kiváló munkát végzett az alapanyaggal. A helyenként humorral átitatott jelenetek kissé fesztelenebbé változtatják a súlyos történet nyomasztó légkörét. A másik ember, aki azért felelős, hogy elmélyült gondolatokkal távozzunk a vetítőteremből, az David Ebershoff, aki a történetet, és Lucinda Coxon, aki a forgatókönyvet írta. Nem mindenki fog örülni annak a nyomnak, amit a film hagy benne, viszont a művészfilmek kiváltsága, hogy nem is kell, hogy mindenkinek megfeleljenek. (Éppen elég ha egy raklapnyi díjat szerez… Mert, hogy A dán lány MEGTESZI!)

-Kese-