TESZT – Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Fallout 4-et úgy várta a gamer társadalom, mint valami messiást. Elég csak belegondolni abba, hogy az elmúlt fél évben szinte minden játékos orientáltságú site gyakorlatilag akármelyik híre és posztja alatt belefuthattunk egy-egy Fallout 4-gyel kapcsolatos kommentbe, vagy pillantsunk rá az eddigi eladásokra, amikből kiderül, hogy a játék a gaming-történelem egyik legnagyobb, és a Bethesda legsikeresebb nyitányát produkálta.

 

Nem is csoda, tekintve a stúdió eddigi munkásságát, elég csak a zseniálisra sikerült Skyrim-ra, vagy a szintén lenyűgöző Fallout 3-ra gondolni. A hype tehát valós, a kérdés viszont adja magát: sikerült-e a Fallout 4-nek felérnie a felé állított hatalmas elvárásokhoz?

 

Ismerős vizeken

Az jól látható, hogy a Fallout 4 is arra a template-re épül, amit még a Bethesda-s arcok az Oblivionnal megalkottak. Hiába, a közel tíz éve lefektetett open-world koncepciótól nem tudnak elszakadni, Ez önmagában nem is lenne probléma, hiszen a stúdió játékaira jellemző mérhetetlen szabadság itt is jelen van így.

Viszont azt érzem, hogy az a bizonyos wow-faktor elmarad, ami valóban emlékezetessé, és abszolút kihagyhatatlan élménnyé tenné a játékot. A rengeteg újítás mind gameplay, mind sztori fronton a biztos utat követi, és végső soron a játék túlságosan is a földbe gyökeredzik lábaival. Fél egy picit is elszakadni a 9 éve lefektetett alapoktól. Nyilván ez nem egyenértékű azzal, hogy egy rossz produktumot kapunk, de mégis meg van bennem az az érzés, hogy „mintha ezt játszottam volna már”.  Hiányzik az igazi innováció, a nagy ugrás, ami például a The Witcher 2 és 3 között volt.

A Fallout 4 – bármilyen nehéz is ezt leírni – már nem tud az újdonság erejével hatni rám, és talán ebből kifolyólag is, de számtalanszor azon kaptam magam, hogy unatkozom. Pedig a tartalom hatalmas, meg merem kockáztatni, hogy az eddigi legnagyobb Bethesda RPG-vel van dolgunk. Számtalan küldetés és felfedeznivaló hely, na meg tömérdek loot és kihívás vár minket. Az egyébként tényleg zseniális settlement-rendszerről és az átfogó, mély testreszabási lehetőségekről (karakter kinézete, páncélzat, fegyverek) pedig még nem is beszéltem.

Elvárások és a valóság

Az a nagy helyzet, hogy idén kaptunk egy The Witcher 3-mat, ami egészében változtatta meg az RPG-kről alkotott képemet, és a feléjük támasztott elvárásaimat. Bár egészen más vonalon mozog Geralt kalandja és a jelen teszt alanya, nem árt észrevenni, hogy a CD Projekt RED mesterművében milyen kiemelkedő minőségben és mennyiségben voltak jelen a változatosabbnál változatosabb questek.

Lássuk be, ezek adják a játék lelkét, nem egy Diablo-szerű grindfestről beszélünk, kell valami érdemi történet is a gameplay köré, ami a játékos érdeklődését fenntartja. Az érdekes pedig az, hogy annak ellenére, hogy a Fallout 4 a sajátos, Bethesda-s open world dizájnjának köszönhetően elméletben több dologra ad lehetőséget – mind történetmesélés, mind játékmenet terén – a The Witcher 3-ban mégis sokkal eltérőbb, egyedibb, és különlegesebb küldetésekkel találkoztam, ez pedig természetesen megmutatkozott a gameplay-ben is. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy elég erős lenne a sztori.

Pedig a lore kiváló, a szinkron remek, a párbeszédek pedig kitűnően meg vannak írva. Azonban mégsincs olyan átütő erejük, és a legtöbb mellékkarakter inkább csak afféle bábunak hat. Bár hozzáteszem, ebben talán az is közrejátszhat, hogy itt ugyan már vannak párbeszédkor videók, azok mégis túlságosan kötöttek, statikusak a The Witcher 3 dinamikus, filmszerű átvezetőihez képest.

Ettől függetlenül tény, hogy a csapat sokat fejlődött, hiszen már nem olyan fekete-fehér, sablonos, és végtelenül egyszerű a sztori, mint a Fallout 3-ban volt. A játék fő frakciói – amelyekhez csatlakozhatunk – mind-mind eltérő motivációkkal rendelkeznek, és mindegyik nézeteivel lehet azonosulni, ez pedig egyértelműen a New Vegas-ban látottakra emlékeztet. Persze ha valaki beleássa magát mélyen a sztoriba, elolvassa a terminálokon található feljegyzéseket, és látja, ahogy az egymástól független mellékküldetések szálai összeérnek, az számára végső soron világossá válik, hogy ki is a jó, és ki is a rossz ebben a kegyetlen poszt-apokaliptikus világban.

Azt is pozitívumként éltem meg, hogy az opcionálisan használható társak (melyekből 13 van) mind-mind eltérő személyiséggel rendelkeznek, és reagálnak a gameplay, illetve a sztori alatt hozott döntéseimre, és ettől függően viszonyulnak hozzám. Gyakorlatilag minden egyes küldetéssel kapcsolatosan van valami gondolatuk, ez pedig növeli az újrajátszhatósági faktort. Az A.I.-jukat viszont ennyi év alatt kijavíthatták volna, mert még mindig képesek az ajtófélfánál megállni…

Identitászavar

Vannak viszont további problémák is a játékra általánosságban jellemző identitászavar miatt. Azt ugyan nem állítom, hogy a Fallout 4 inkonzisztens lenne, de hogy nem tudja magáról eldönteni, mi legyen, az biztos. Nem mondanám egy túl jó FPS-nek, ugyanis bár a gunplay kétségtelenül fejlődött, és már nem vagyunk csupán a V.A.T.S.-re kényszerítve, még mindig nem elég élvezetes és reszponzív. Azonban – és ez a legnagyobb gond – nem mondanám valami jó RPG-nek sem. Sok minden streamline-olva lett. Sok ember félreérti ezt a fogalmat, hiszen az, hogy valamit érthetőbben, egyszerűbben tárnak a játékos elé, még nem jelenti egyenesen azt, hogy az a dolog rosszabb lenne. Sajnos viszont itt ez a helyzet a legtöbb tekintetben.

A párbeszédrendszert idióta-baráttá varázsolták, és végletekig lecsupaszították, leegyszerűsítették. Van ennek jó oldala is, mert nem kell folyton egy halom szöveget elolvasni, és jobb a flow, gördülékenyebb a játék, azonban így elveszett az igazi mélység, ami a korábbi részekben még fellelhető volt. Ezt pedig tetőzi, hogy a legtöbb döntésünk ügyes kis szemfényvesztés, és illúzió csupán. Nincs valós kontrollunk az események felett. Ez egyebek között kiütközik az ending-ben is, ahol cselekedeteinktől függetlenül gyakorlatilag ugyanabban a végkifejletben lesz részünk.

Fontos dolognak tartom továbbá megemlíteni, hogy a valamelyest javult gunplay magával hozta a rengeteg tűzharcot is, ez pedig kiváltképp negatív hatással van a játék RPG szegmensére. Kalandozásaink hatalmas részét bullet-sponge ellenfelek legyilkolászásával fogjuk tölteni – már ha lesz elég lőszerünk – ez pedig hosszabb távon meglehetősen unalmas lesz. A rengeteg egyszerre támadó ellenfél a taktikusságot – amely a korábbi részekre oly jellemző volt – is háttérbe szorítja. Az erőltetett lövöldözés a második fő ok, amiért a Fallout 4 hajlamos unalmassá és érdektelenné válni számomra a már említett „ezt már mintha játszottam volna” érzés mellett.

Grafika, művészi dizájn, fizika

Már a megjelenés előtt is sokan szidták a játék grafikáját, és megkérdőjelezték a next-gen mivoltát. Nos, nekem itt is felemás érzéseim vannak. A phisycally based rendering technikának köszönhetően (amit a Need for Speed-nél is alkalmaztak), minden felület teljesen valósnak hat, ez pedig óriási mértékben növeli az immerziót – akárcsak a volumetrikus világítás is. A zseniális, felettébb változatos művészi dizájnnal együttvéve pedig lehengerlő látványban lesz részünk.

Nem árt továbbá tudni, hogy hatalmas mértékű interakcióra van lehetőségünk, hiszen gyakorlatilag mindent használhatunk, mozgathatunk, vagy felszedhetünk a környezetünkben, sőt, egy minimális fokú rombolás is helyet kapott – mindezt pedig megtoldották egy remek fizikai motorral. A nyitott világ pedig hatalmas, ráadásul immáron vertikálisan is rengeteg felfedeznivalónk akad, elég csak Boston felhőkarcolókkal tűzdelt területeire gondolni.

A technikai megvalósítás az említett területeken impresszív, de a gondok itt sem maradnak el. A lip-synching rengetegszer nincs jelen, vagy rosszul van időzítve, ez pedig elég furcsa pillanatokat eredményez, megtörve ezzel az immerziót, a drámainak szánt szegmensek pedig olykor nevetségesnek hatnak.

A framerate nem valami stabil, ami már csak azért is furcsa, mert PS4-en rendszerint vagy nagyobb felbontásban, vagy nagyobb framerate-tel szokott egy-egy adott játék futni. Ergo a 60 FPS az eddigi játékok példájából kifolyólag elérhető lett volna, ezzel szemben a megcélzott 30 se mindig van meg. Na meg persze nem lenne Bethesda játék bugok nélkül, úgyhogy nem árt felkészülni, mert úton-útfélen egészen biztosan bele fogtok futni néhányba.

Hangulat és élmény

A csalódottságomat nem tudtam palástolni, így elég lesújtónak tűnhet a véleményem. De az igazság az, hogy a Fallout 4 még ennek ellenére is egy remek játék. A hangulat kiváló, a művészi dizájn, a lore, a zenék nagyszerű egyveleget alkotnak, Commonwealth felfedezése, és az egyedi cuccok lootolása pedig hatalmas élményt nyújt. A tartalom pedig nagyobb, mint valaha, gyakorlatilag minden sarkon egy quest vagy egy-egy felfedezésre váró érdekes hely vár minket – a lehetőséggel együtt, hogy valami különleges loot-ban lesz részünk.

Testreszabhatóság a köbön

Ami tulajdonképpen nagy erénye a játéknak, hogy a testreszabhatóság minden elemi ponton megmutatkozik. Roppant részletes módon alkothatjuk meg karakterünk kinézetét, hogy aztán azt még egyedibbé tegyük a több százféleképpen fejleszthető armorok és fegyverek valamelyikével. A fejlődési rendszer is ennek szellemében született újjá, immáron teljes mértékben a saját ízlésünk szerint formálhatjuk meg hősünket, azért pedig plusz pont jár, hogy nincs szintlimit, így megfelelő mennyiségű idő befeketedésével egy igazi badass-t csinálhatunk szeretett karakterünkből.

A hab a tortán pedig a settlement-rendszer, mely gyakorlatilag egy játékon belüli játéknak felel meg, kvázi egy Sims Fallout köntösbe helyezve. Afféle mikromenedzsment, mely során házakat, boltokat, miegymást építhetünk, s ezeket megtöltve emberekkel kisebb közösségeket hozhatunk létre. A kreatívabb vagy vállalkozóbb szellemű emberek garantáltan itt fogják a játék jelentős részét eltölteni.

Igazi klasszikus – talán túlságosan is

Számos gondolatot ejthetnék még a játékról, de egyrészt szeretném nektek meghagyni a felfedezés örömét, másrészt pedig ez még mindig egy Oblivion-template-t használó RPG. Ha az elmúlt 9 év Bethesda-címeinek bármelyikével játszottál, akkor pontosan tudod, hogy mit fogsz kapni. A Fallout 4 végső soron egy remek játék, amely megéri a pénzt, de korántsem hoz akkora előrelépést, mint azt sokan várták, és az említett hibái, hiányosságai teljességgel ellehetetlenítik számára, hogy az év játékaként lehessen említeni.

-DaemonX-

---

Kiadó: Bethesda Softworks

Fejlesztő: Bethesda Game Studios

Stílus: RPG

Megjelenés: 2015. november 10.